Scicli #1 - Áldozati ünnep, "olasz ősz" és robogók

Sziasztok!

Ez a rész több kisebb gondolatmenetből, vagy történetkéből fog állni, igyekeztem változatosan irni és az itt töltött idő minél több oldalát megismertetni veletek!

És természetesen itt a zene is :)

A cime Buon Viaggio (Jó utat) , az olasztanáraink ezzel búcsúztak tőlünk Torre Pellice-ben! :) Megható volt :)

Úgy volt, mivel Szicilia olyan olcsó hely, elég lesz havi 115 Euró a kiadásokra, és várhatóan napi háromszori étkezést, meg persze a szállást biztositják. Talán Németországhoz és Angliához képest olcsóbb Szicilia, de Magyarországhoz képest biztos, hogy nem! :D A legolcsóbb sör például, amit a boltban láttunk (1 literes, dobozos, 5%-os Bavaria) 1 euróba kerül. (300-310 forint, otthon 180 Ft-ért van hasonló minőségű) A kenyér pedig – bár általában kisebb adagokat sütnek 1 kilónál – kilója 3 Euró, ahol mi vásárolunk! (kb 1000 Ft!)

Szerencsére jobban alakultak a dolgok, mint gondoltuk, mivel ahogy leértünk, elmondták, hogy kapunk tőlük „Market Card”-okat, amik hasonlóan működnek az Erzsébet-utalványokhoz, azzal a különbséggel, hogy csak azokban az üzletekben fogadják el, ahol előtte Piero, a Casa könyvelője, lebeszélte a bolttal. (eleinte még az is felmerült, hogy ezt a 100 Eurót kézpénzben megkapjuk kártya helyett, de a római szervezet nem egyezett bele, önkéntes munkáért a munkahely nem adhat kézpénzt, de erre jó a kártya J)

Havonta 100 Eurót kapunk igy, 10-es cimletekben, amikkel egy supermarketben, egy zöldségesnél és az egyik telefonboltban tudunk pillanatnyilag fizetni, mivel Piero meg tudta oldani, hogy a havi telefonkártya-feltöltésünket is ezzel a kártyával tudjuk fizetni, ami nagyon jól jött!

Szóval igy, hogy havonta 215 Eurót kapunk úgy, hogy akár naponta 3szor is mehetünk enni a munkahelyünkre, egész jó!

Mind az öt önkéntes Giovanellánál az ünnepen

Az első hetekben volt az Áldozati Ünnep a muszlimoknak- azt hiszem szeptember 10-15. környékén – szóval kimentünk Giovanella házához, hogy ott töltsünk egy bő fél napot: volt zenének hangfal, sőt még dobok is! Azt hiszem, igaz lehet az a pletyka az afrikai emberekről, hogy jó a ritmusérzékük, nagyon jól játszottak rajta! Volt ott egy gitár is, de nem birták a húrok a behangolást, mindig kijöttek a helyükről (nem elszakadt, hanem „kiugrott”, másképp volt megoldva mint a legtöbb gitár) szóval nem sikerült zenélnünk vele. Ezen kívül hihetetlen sok kaja volt (akkoriban lehettek kb 40-en csak a migránsok és akkor még nem is emlitettem a többi operátort, a rokonaikat és minket). Volt több féle hús, amit grilleztünk, padlizsán, saláta fejessalátával és paradicsommal, dinnye, ananász és a fán corumba (szentjánoskenyér) termett, hüvelyes „gyümölcs” és orvosságként is használják, jót tesz a gyomornak.

Caruba

Annyira nem izlett nekem sem, a többieknek nagyon nem :D

Én most találkoztam először szemtől szemben az iszlám vallással az életemben és tisztában vagyok azzal, hogy mennyire negativ hangzása van, mióta tart a bevándorlás Európába, én is óvatosan közeledtem először a témához, látom nap mint nap, ahogy a fiúk Mekka felé imádkoznak, vagy amikor a Ramadán miatt nem esznek sokszor és azt is, hogy mennyivel viselkednek másképp, mint mi: sokszor (főleg evés előtt) úgy látszik, mintha nem tudnák mi az a sor, ha valamiben nem értenek egyet, előbb ütik meg a másikat, mint pl. azt egy európai fiú tenné és hangosabbak is. De:

Ezzel a temperamentumosabb életstilussal sokkal nyiltabbak is, nagyon szeretnek táncolni, zenét hallgatni, énekelni és sokszor mintha boldogabbak is lennének, mint mi. Tőlük is van mit tanulnunk ebben az esetben. 

(Olyan képet, amin az arcuk is kivehető, nem rakok ki, nem szabad, mivel lehet, hogy keresik őket és az interneten valaki ráakadhat)

A fiúk táncolnak az "erkélyen"

Ezen kívül megkóstolhattunk egy Sziciliai fehérbort is, holott hivatalosan nem szabadott volna munka közben innunk! Egyedi ize van, nekem izlett!

Megtanultam egy elég egyszerű afrikai táncot is!

Később rendeztek egy búcsúbulit az egyik Egyiptomból jött fiúnak, Sayednek. Volt zene, fények és finom sütemények! J

buli a sötétben :)

Az egyik önkéntes, Cosimo is átjött, mivel ő egy másik helyen tölti az önkéntes évét, azt hiszem Vittoriában! Este sörpongoztunk és voltunk persze a 97-ben is. 

Sörpongozás a többiekkel

Egyik nap felmentünk a San Matteo templomhoz segiteni a Scicli-ben működő takaritószolgálatnak takaritani! Kaptunk sapkát meg mellényt is, úgy emlékszem elég meleg volt aznap!

az akcióban az álatlános iskola is részt vett!

Ezeken kívül megrendezésre került egy Scicli-ben zajló futóverseny is, a munkahelyemen is lehetett venni jegyet annak, aki részt akart venni rajta. Együtt kimentünk este és szurkoltunk a futóknak, a polgármester is ott volt és angolul is mondtak pár szót az emberek, ami igen ritka. (itt, Sziciliában nagyon kevesen beszélnek angolul, még a francia is jobban használt nyelv, mint az angol)

A start előtt

Majd újabb két önkénteslány jött Potsallo-ból! Itt töltöttek egy hétvégét, Lisáéknál aludtak és szerintem egész jól érezték magukat!

Pizzériában a vendégekkel!

Később, együtt lementünk a Sampieri-partra, mivel egy pár éve történt hajótörés áldozataira emlékeztek a helyiek! (a furgon, amiben akár 12-en is elférünk, kétszer kellett forduljon és egy másik kocsi is segitett) Ott volt több szervezet Scicliből – a kórház, tűzoltóság, tengerészet, rendőrök… - hogy tiszteletét tegye és képviselje a helyet, ahonnan jött. Gyertyákat gyújtottak, majd kimentünk a mólóhoz és ott egy több mint egy órás beszédet tartottak különböző emberek.

Beszédet tartanak a parton

Ez péntek délután-este volt, akik aznap pénteken voltak otthon „péntek estézni” azokkal ezen a napon beszéltem telefonon, szerintem emlékeztek rá J Mindenkivel egy kicsit, jó volt hallani a hangotokat! Ugyanezen a napon mentek el egy hétvégére Palermo-ba a német lányok. Mi sajnos Hajnival dolgoztunk a hétvégén, igy nem tarthattunk velük)

Hadd mutassak egy videót, amin felvettem, ahogy kiérünk a tengerpartra, háttérben szól a rádió! 

Úton Gerardoval a partra!

Pár szót szeretnék ejteni az itteni életstilusról is, ami közvetlenül engem érint!

Ugye otthon – Biatorbágy mellett, Ürgehegyen – jóformán nincs boltunk (jó, egy boltnak álcázott kocsmánk van, ahol sok a lejárt és egyáltalán nem friss áru) és Biatorbágy 4 kilométerre van, ahol több a választék, de a város domborzata miatt fel kell menned a hegyre, hogy a CBA-ba vagy a Penny-be eljuss, ami gyalog szintén nem fél óra, főleg ha összeadod azzal az idővel, ami alatt beérsz a városba!

Ezen kívül az iskoláim közül egyik se volt Biatorbágyon és amikor dolgoztam, akkor azt sem Biatorbágyon tettem, szóval a minimum 45 perces autóbuszúttal kezdődött minden napom Kelenföldig, aztán onnan még x perc utazás attól függően hová mentem.

Este pedig, ha bulizni akartam menni a többiekkel, vagy akár kiülni a Margitszigetre és beszélgetni, játszani, iszogatni kicsit, fél napot eleve elvett a napomból csak az, hogy utazok. Persze az, hogy péntek éjjelente mindig tudtam menni nagymamámhoz, sokat segitett, de az út további részét hazafelé attól még másnap ugyanúgy meg kellett tennem.

Itt, Scicli-ben eleve minden helyben van (a boltok, a munkahelyem, a bár ahová szoktunk menni), 5 percre van a kedvenc bárunk és 10 percre van a munkahelyünk, gyalog! Nekem ez sok év ingázás és utazás után nagyon üditő változás, élvezem! Tegnap például eszembe jutott, hogy úgy innék valami üditőt - mert éppen már nem volt otthon más, csak víz – ezért papucsban és otthoni cuccokban lebattyogtam a tőlünk pár méterre, pont a házunk mellett lévő boltba!

Ha fél háromtól dolgoznom kell, elég kicsivel 14:20 után elindulnom és bőven beérek! A többiekkel is többet tudok maradni esténként, mivel 5 perc alatt úgyis otthon vagyok! (10, ha kicsit sokat ittam xd)

Szóval remélem ti is érzitek a kontrasztot a kettő élethelyzet között, nekem nagyon nagy élmény ez! Persze az is hozzá tartozik, hogy itt sokkal zajosabb az élet, egy nagy forgalmú út mellett lakunk és szerintem a járművek is alapból hangosabbak, tuk-tuk-ok és hihetetlenül sok motor és robogó van az utakon, szerintem mind régebb évjáratú vagy elavult technológiával készültek, lehet ezért is hangosabbak. Otthon nagyon nagy volt a csend és ezt viszont hiányolom innen.

Egy stilizált fotóm Scicliről, a dombról

Többen kérdeztetek a honvágyról, hogy van-e. Hát, meg kell mondjam, hogy a klasszikus formában két hónap után nincs! Ne értsétek félre, nagyon szeretek Magyarországon lenni és hiányoztok, de talán a sok újdonság és a teljesen megváltozott életstilusom mellett „nincs időm” honvágyat érezni!

Ehelyett egy nagyon érdekes tapasztalatom van, amit nem tudok hová rakni, valószinű kapcsolatban van valamelyest a honvággyal, de nem az:

Teljesen véletlenszerűen a nap során néha (1 nap kb 1-2 alkalommal) beugrik például az utcánkról egy kép, vagy a Nyugati-pályaudvarról egy képkocka, vagy a Balatonról… számomra nincs benne logika, mikor, mi és miért ugrik be, de sokszor tartozik hozzá egy kellemes emlék, amiből aztán erőt tudok meriteni a nap hátralévő részére, ami szerintem egy nagyon jó dolog!

Valószinű ez az év során változni fog, hiszen még „csak” két hónap telt el (ennyit még életemben nem voltam távol otthonról) de eddig örülök, hogy nincs az a klasszikus „nem érdekel semmi, itt hagyok mindent és hazamegyek!” talán azért is, mert kedvesek velem mind az operátorok, mind a fiatalok a munkahelyemen.

Halloween alatt észrevettük, hogy a gyerekek sokat petárdáznak. Scicli még mindig a kisebb városok közé tartozik, de a legtöbb helyen sűrűn lakott, sok házzal, a gyerekek pedig az egyik legforgalmasabb utcától pár méterre petárdáztak! Szóval igen, itt nincs betiltva a durrogtatás!  

Ezen felül természetesen ugyanúgy beöltöznek az emberek, bár Scicli-ben nincs sok bulizós hely (mint pl. Magyarországon a Morrison’s) amivel össze lehetne kötni a Halloween-t és a bulizást, piálást. Volt egy tengerparti bulizás viszont az ünnep jegyében!

Nagyon sok fiatal (szó szerint gyerek, a legtöbben 12-nek néznek ki) robogózik a városban! Ugye itt nagyon sok robogót használnak, de állitom, hogy kb. a robogósok fele (!!!) ilyen fiatalokból áll, ezért egyik nap megkérdeztem Mauro-t, hogy itt milyen szabályok vonatkoznak a robogósokra, hogyhogy ennyi gyerek száguldhat az utcán (sokszor egy keréken húzatják, mondanom sem kell mekkora hanggal :D )

Azt válaszolta, hogy itt a gyerekek az iskola keretein belül 14 éves koruktól letehetnek egy erre vonatkozó jogsit, amivel robogókat vezethetnek, de kocsit nem. Otthon másképp van, nálunk 17-18 éves korunktól tehetünk le B kategóriás jogsit, amivel autókat és 50 cm³ alatti motorokat, robogókat vezethetünk, ezért volt nekem furcsa, hogy ilyen fiatalon robogózhatnak.

Az időjárás mostanában kezd itt is megváltozni, körülbelül október közepe-vége felé kezdett el jobban fújni a szél és kicsit többet is esik az eső azóta, megérkezett majdnem november elejére ide is az ősz. Sziciliában nagyjából 2 évszak van: a forró és hosszú nyár (márciustól októberig) és a rövid és esős tél (novembertől – februárig)

A hőmérők még igy is sokszor 20 fokot vagy afölötti értéket mutatnak, de a szél vagy a nap hiánya miatt kevesebbnek érezni. Mostanában nagyon hasonlit az időjárás a Magyarországon rendszerint augusztus 20.-a utáni időjárásra: már nincs olyan meleg, mint nyáron, de a napnak még ereje van és néha egészen nyárias idők is előfordulnak!

A helyiek sokszor furán néztek ránk már szeptemberben is, hogy mi még rövigatyában vagyunk, mivel nekik a júliusi forrósághoz képest már az az időjárás is hűvösebb volt, a legtöbben már akkor is hosszúgatyában és mellényben flangáltak.

A Casa-ban lévő migráns tinik pedig az utóbbi pár napban elkezdtek komolyan fázni, mivel náluk ez az időjárás már szintén hűvösnek számit. (Nigériában például az átlag 35 fokos nyár teljesen megszokott) Úgy látszik csak nekünk, „északiaknak” van melegünk itt J

A fűtés (a fürdőszoba kivételével) be van szerelve a házba, eddig még nem kapcsoltuk be (11.01) de az egyik nap már kezdtem fázni a 18 fokos szobahőmérsékletben, szóval pár hét múlva valószinű szükségem lesz rá.

Nagyon örülök annak, hogy van lehetőségem itt is gitározni, mivel megengedték, hogy amikor a templomnak nem kell a gitár, akkor nálam lehessen. Ez azért fontos, mivel majdnem fél éve nem gitároztam úgy komolyabban és az egyik projekt a Casa-ban az, hogy énekeljünk, játsszunk a lányokkal-fiúkkal, ehhez pedig jó, ha van egy gitár J Szóval elkezdtem újra gyakorolni, most épp a Bella Ciao-t énekeljük, sokan amikor meglátnak, elkezdik énekelni, vacsora előtt, közben, vagy amikor meglátnak, jó érzés, hogy örömet tudok nekik szerezni azzal, hogy gitározok!

A következő rész témája meglepetés, de biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkinek megdobogtatja majd a szivét és olyan hires, hogy mindenki hallott róla! Én kifejezetten szeretem :) 

Mi és Gerardo!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!