Scicli #3, Catania és Firenze

Sziasztok!

Ezúttal egy igazi sziciliai klasszikust hallgathattok meg! Ez a dal egy erős olasz dialektusban, a Siciliano-ban iródott, ami annyira különbözik a hivatalos olasztól, hogy sok olasz sem érti, mi meg aztán végképp nem! :D

Ciuri Ciuri azaz Virágok, Virágok (hivatalos olaszban: Fiori, Fiori lenne) Én nagyon birom! :) 

Húú hol is kezdjem? :)

Január 23.-án Cataniába utaztam, mivel 24.-én jöttek anyáék és előtte körbe szeretettem volna nézni a városban, majd ott aludtam egy ismerősöm házában (odaadta a kulcsot, ő nem volt otthon) és másnap reggel kimentem a repülőtérre.

 Előtte való este egy nagy esőzés volt, Scicli csatornarendszere el sem birta azt a nagy mennyiségű vizet, ami szó szerint ömlött az utcákra. A város folyómedre, ahol eddig csak egy kicsi patakocska volt, sok helyen most hiányzik, mivel kővel van kirakva az alja is, de ennyi esőtől kimozdultak a helyükről, igy most nagy lyukak tátonganak ott. Persze a patak is megduzzadt, bár még igy sem érdemli meg a folyó elnevezést! :D

Több házat is elöntött a víz, robogókat és autókat mentettek ki a sárból és a megmaradt vizből, hatalmas károkat okozott.

Amint elindultam 10:20-kor a busszal Scicli-ből, mondta a sofőr, hogy 30 perc késéssel kell számolnunk, Modicában fogunk várni, majd átszállni egy másik buszra. A rádió is tele van a tegnapi időjárás okozta károkkal, ha jól értettem, tornádó is volt, emberek haltak meg, bár ez nem közvetlenül nálunk volt, 80-100km-re. Ragusa, Catania is érintett, Cataniában pedig szintén valami probléma van az utakkal, ezért kényszerülünk várni.

Eredetileg 1 óra körül érkeztünk volna délután, de a sofőr azt mondta, hogy legalább egy órával fogunk késni. Engem ez most annyira nem hoz ki a sodromból, mivel a várost akarom megnézni, bár tény, hogy igy kevesebb időm lesz rá, de akinek pl. megy a repülője, vagy fontos dolga van, az most kicsit ideges, teljesen érthető okokból.

Miután sikeresen megérkeztem Cataniába, elkezdtem felfedezni a várost! Az elején kicsit kiábránditó volt a dolog, mivel kicsit felhős idő volt és a város egyik kieső részén száltam le a buszról, de aztán ahogy beértem a belvárosba, egyből rájöttem, hogy ez az amit kerestem és amire vágytam! Pálmafák, római romok, rengeteg árus és szép utcák, terek mindenhol! Ehhez jött még az a sok hangos és jó életérzésű ember, akik a várost lakják. Ugyan kicsit hűvösebbek, mint Scicli-ben, de igy is sokkal barátságosabbak pl. Budapestnél! Sokan kint vannak az utcán, beszélgetnek, vagy kártyáznak a bárok kiülőrészén, hangosan nevetnek vagy épp szitkozódnak, a lényeg, hogy jobban utat engednek minden érzelmüknek, és ettől élettel telibbnek tűnik a város!

A nap végén Valentina vendégszobájában tudtam aludni, azt mondta, hogy „a kék szobában tudsz aludni” amit akkor nem értettem teljesen, de amikor az egyik szobán megláttam egy cetlit „Blu” felirattal, rájöttem, mire gondolt! :D

Másnap reggel azzal kezdtem a napot, hogy kimentem a központtól kb. 10 percre (busszal) található reptérre, hogy aztán eltöltsünk egy napot Cataniában együtt, mivel kb. fél éve nem láttuk már egymást!

Nagyon jó benyomásuk volt a repülőzésről, anya először repült életében!

Újból visszamentem velük a városba, ezúttal nagyon jó időben! 15-20 fok volt, napsütéssel, nagyon élveztük! Megnéztük a Dóm teret a városházával és bementünk az ottani templomba is körülnézni, majd ettünk gyorsan valamit, hogy ne legyünk éhesek és tovább mentünk a Bellini kertbe! Ez egy hihetetlenül nagy botanikus kert, szép parkokkal és csomó szoborral.

A Bellini kert bejárata

Kb. 4 óra városnézés után indultunk el a buszállomásra, hogy aztán onnan szűk 3 óra alatt Scicli-be érjünk! Az utazás során látták, milyen szép is Szicilia, narancsfákat, citrombokrokat és sziklás dombokat is láttunk, nem is beszélve a tengerről!

Egyik kisvárosról a másikra utaztunk: voltunk Ispicában, Modicában is, majd egy alattunk elterülő, medencében lévő várost láttunk meg, mögötte a tengerrel, és egy az egyben ugyanaz volt a reakciójuk, mint nekünk annak idején! Nagyon tetszett nekik, én pedig azt válaszoltam, hogy „Igen, ez az otthonunk, Scicli” erre teljesen meglepődtek!

Elmentünk bevásárolni és aznap este áthivtunk minden önkéntest, hogy vacsorázzunk együtt! Másnap elmentünk megnézni a helyi temetőt, mivel a dombtetőről látták, hogy milyen szép! Én sem voltam még ott, de tény, hogy a maga módján gyönyörű! Utána elmentünk a tengerpartra, Donnalucátára, ami nagy meglepetésemre elég koszos volt, csomó szemetet kihordott a tenger a partjára, mivel pár nappal azelőtt hatalmas esőzések voltak, mint már irtam. Ennek köszönhetően rengeteg kagylót találtunk, aminek a felét haza is vitték!

barokk temető Scicliben

Voltunk természetesen pizzázni is egy igazi olasz pizzériában, a Pura Follia-ban! Bárki is jön meglátogatni majd a jövőben, nem engedem anélkül, hogy ne együnk ott egy pizzát, annyira finom! Az árak sem annyira vészesek, egy 32cm-es pizzát 7-9 Euróért már lehet kapni, és garantáltan jól laksz  majd vele!

Felmentünk az egyik dombra a San Matteo templomhoz is körülnézni, és olyan gyorsan eltelt az a 4 nap, mintha csak pár óra lett volna… utolsó este részt vettünk a munkahelyemen egy Szenegáli Vacsora nevű rendezvényen, kb. 90 emberrel (Gerardo jóvoltából, mivel elvállalta hogy kivisz minket a reptérre autóval, igy nem kellett előtte való délután elmennünk a busszal). Élveztük!

tengerpart

Másnap reggel 6kor elindultunk vissza Cataniába, én már bepakkolva a szemináriumra is, mivel nem lett volna értelme visszajönni Scicli-be. Miután anyáékat felraktam a repülőre Gerardoval, ő bevitt engem Cataniába, mivel még fél napom volt újra várost nézni, mielőtt felszállok a többiekkel a firenzei buszra. Igy is lett, majd 5 órakor együtt elindultunk egy 13 órás buszútra. Kompoztunk is, mivel Messinánál át kellett kelnünk a tengeren.  Az a komp! Hihetetlen nagy hajó, három emelettel, a kettő alsón az autóknak, kamionoknak, buszoknak van hely, a felső emeleten pedig az utasoknak (kb. 20 perc az út) csomó ülés, „erkélyek” amik a tengerre néznek, TV, bár… nem voltam még ekkora hajón!

vacsora az utolsó estén anyáékkal 

...és még egy kis városnézés Cataniában

7 és 8 között érkeztünk meg reggel Firenzébe, kemény 2 fok fogadott minket, én nagyon fáztam!

Firenze

Letettük a csomagjainkat a szálláson, majd elindultunk várost nézni! Firenze hihetetlenül gyönyörű, mintha élő történelem lenne a lábunk alatt! A Medici és a Borgia család uralkodása, a dóm, a terek, a Dávid-szobor és a világhirű olasz művészek szobrai között barangolva én teljesen új lendületre kaptam, és igy a szeminárium is sokkal jobban alakult, mint a Torre Pellice-i augusztusban!

szobrok, szobrok mindenütt... :D

Programok, játékok, beszélgetések a felmerülő problémákról, és persze csomó önkéntes együtt! Nagyon jó volt a hangulat, bár ahogy hallottam, nem mindenkinek tetszett, akinek például komolyabb problémája volt, nem érezte elégnek azt az időt, amit beszélgethettek a szervezőkkel. Volt városnézésünk is egy fél nap erejéig együtt, de én az igazat megmondva sokkal hasznosabbnak láttam a nagy csoporttól függetlenül, kisebb létszámban barangolni!

Ja, és el ne felejtsem megemliteni az „idegenvezetőinket”! Két dél-amerikai lány (az egyik Argentinai, a másik Uruguay-i) Firenzében önkénteskednek, és ebből adódóan jobban ismerik a várost, szóval Marie és Analaura körbevittek minket több alkalommal is Firenzén!

csoportkép és dóm!

esti sörözés

Láttuk azt a házat is, ahol Galileo Galilei tökéletesitette a távcsővét! A Ponte Vecchio is nagyon egyedi atmoszférával rendelkezik, ez szó szerint egy „öreg híd” amin házak vannak! (régen halászbódék, most ékszerüzletek vannak a hidon, mivel csak ők tudják kiperkálni a hihetetlenül magas bérleti dijat!)

Ponte Vecchio ékszerüzletek

fotogén galamb!

Annyi szerelmespárt láttam ott egy helyen, mint még soha! Mondtam is a többieknek, hogy tudok egy jó ivós játékot: ahány szerelmes párt látunk a Ponte Vecchio közelében, annyiszor iszunk! Sajnos nem valósitottuk meg, Olaszországban nem divat sörösdobozzal a kezedben flangálni, de biztos nagyon részegek lettünk volna a végére! :D

Hajni, Marci, Marie, én, Anita (Analaura)

németek, svájciak, dél-amerikaiak és magyarok együtt :)

Ponte vecchio este, köddel

Az utolsó napon pizzázással fejeztük be a szemináriumot, majd mindenki ment vissza a saját szolgálati helyére!

A magyar önkéntesek

Mi taxival mentünk ki a Firenzei reptérre, mivel kiszámoltuk, hogyha a repülőtéri busszal mennénk együtt, kb ugyanannyiba kerülne összesen, szóval elhatároztuk, hogy taxival fogunk helyette menni, ami kényelmesebb és gyorsabb is. Egy női taxissal mentünk, kb 20 perc alatt ki is értünk a reptérre, ahol vártunk egy kicsit, majd a biztonsági ellenőrzés és a poggyászfeladás után máris a belső részen találtuk magunkat (Hajni, Nora, én és Luisa, egy cataniai önkéntes)! Firenzéből Cataniába repültünk, onnan pedig busszal terveztünk kijönni Scicli-be.

Először repültem életemben, kicsit fura volt a felszállás és a magasság (este repültünk, én az ablak mellett ültem) de amint megszoktam, nagyon megtetszett és tény, hogy sokkal gyorsabb volt (másfél óra) igy, mint odafelé busszal (15 óra)!

Miután Cataniába megérkeztünk este fél 10 körül, reménykedtünk abban, hogy van még egy utolsó busz aznap Scicli-be, de nem volt, igy hát Luisánál aludtunk, akihez azon az éjszakán 4 váratlan vendég érkezett (az ő főnökei) és igy alig volt helyünk, én például az én munkahelyemhez hasonló szálláson aludtam (ahol a migráns srácok és lányok alszanak), egy fiú volt ott, nagyon jófej volt velem!

Beállitottam a telefonomat 7:40-re, hogy aztán 8 körülre ott tudjak lenni a többieknél, mivel azt mondták, hogy eszünk előtte egy reggelit együtt. Valamiért kikapcsolt éjjel a telefonom (nem volt lemerülve, fura) és ezért reggel a zajra ébredtem, ami az utcán lévő piacról jött, pont 8 órakor, pont időben. Bekapcsoltam a telefonom és már hivott is Nora, hogy hol vagyok, tehát nagyon nagy szerencsével, de időben el tudtunk indulni a buszállomásra!

A városban éppen Szent Ágota napi ünnepség volt, rengeteg emberrel, és a buszállomást is kijebb rakták a központtól, igy majdnem lekéstük emiatt a buszt! A szerencsénk az volt, hogy 7 percet késett, igy pont elértük és meglehetősen fáradtan, de reggel 9 körül elindultunk Scicli felé!

Jó volt újra megérkezni „haza”, ismerős arcokat és épületeket látni, amint beléptünk a lakásunkba, 2 takaritónő fogadott minket, mivel másnap jönnek az amerikai őnkéntesek, akik szintén velünk laknak majd!

Bevásároltunk és még aznap délután (Nora és én) dolgoztunk! Eléggé fárasztó volt a sok utazás után!

Másnap délután jöttek az amerikaiak, Adaw és Grace.

Mindketten 18 évesek, Wisconsin államból jöttek, egy Ashgash (?) nevű helyről! Mindketten kedvesek, jól kijövünk velük, bár Adaw kicsit zárkózott és szerintünk fontolgatja, hogy hazamegy… Még nem tudnak olaszul, ami Adawnak külön problémát jelent, sokmindent megnehezit, és az operátorok sem foglalkoznak annyira velük, mint velünk foglalkoznak, szóval más szituációban vannak mint mi!

Grace, Adaw és én

Egy sorozatot is elkezdtünk nézni együtt! Sok ilyen kicsi változás van most itthon, aminek örülünk, mivel sokkal több élet van igy itthon! Remélem ez igy is marad, bár április végén mennek is vissza, utána pedig várhatóan két angol önkénteslány jön a helyükre!

Szóval mozgalmas heteink vannak! 😊

És holnap pedig kezdődik a négy napos karnevál a városban!

A következő részben biztos, hogy olvashattok majd róla!

Addig is:

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK