Torinó

Sziasztok!

Szeretnék kicsit mesélni Nektek Torinóról, mindenképp megér egy külön részt a város! Bár már három hete látogattunk el, időrendben Torinó a következő állomás!

Torinó Róma, Milánó és Nápoly után a 4. legnagyobb város Olaszországban, piemontiul és több európai nyelven is Turin-nak hivják, Piemont és Torinó megye székhelye, két repülőtere és három pályaudvara van, a Fiat gyártási központja.

Összesen két alkalommal voltunk Torinóban, egyszer még a szeminárium előtt Hajnival augusztus 28.-án vasárnap, másodszor pedig a többi önkéntessel egy hétre rá, augusztus 31.- szeptember 2.-ig.

Közben elkezdtem gyűjteni az olaszországi slágereket, amiket sokat hallasz például az utcán és megy a rádióba például, ezzel is kicsit érzékeltetném az olasz hangulatot itt lent, úgyhogy itt az első, Nektek szeretettel! (olvasás közben lehet hallgatni ám!)

https://www.youtube.com/watch?v=m32plsfGHpU

Augusztus 28. (vasárnap)

Miután előző nap Valeriával megvettük a busz- és vonatjegyet Torinóba, délelőtt fél 11 körül el is indultunk Hajnival: busszal és vonattal kb. 20-20 perc volt az út, Torre Pellice-ből busszal elmentünk Pineroloba, majd onnan vonattal Torinóba, Porta Susára. (amit már emlitettem az utazásommal kapcsolatban!)

A vasúti jegy (fent) és a buszjegy (lent)

Egy falucskából induló (Pinerolo) jelentéktelen kis személyvonatnak kaptunk egy két emeletes vonatot! :D

(képek vonatról, tájról)

A vonat belülről

...és kivülről!

Itt kell érvényesiteni a jegyed, mielőtt felszállsz

Suhan a vonat az Alpok mellett... :)

Szóval kb 40 perc alatt meg is érkeztünk Porta Susára (kb délre) és amint megérkeztünk, megcsapott az az igazi párás meleg időjárás, kb 33-34 fokkal! Gondolhatjátok, hogy a városban lévő aszfaltrengeteg sem segitett sokat ezen, sőt, elég forró napunk volt aznap, utólag le is égtünk kicsit.

A turistatérképünk

Ahogy láthatjátok a térképet, a belváros eléggé szabályos alaprajzzal rendelkezik és a legtöbb helyen még az épületek is egyforma magasak, például a Via Garibaldin.

Találtunk egy olyan boltocskát, ahol csak automaták sorakoztak, inni- és ennivalókkat, rágcsálnivalókkal... Nem volt bent senki, még egy eladó sem :)

Gondoltunk egyet és elindultunk a központ felé, egyből a Piazza Statuto-ra lyukadtunk ki, ahol egy egyedi szobor köszöntött minket! Külön megkönnyebbülés volt ott egy kutat találni üditően hideg vizzel!

Monumento al Traforo del Frejus

Ezt követően rá is fordultunk Torinó egyik legforgalmasabb utcájára, a Via Garibaldi-ra.

A Via Garibaldi (Garibaldi utca) eleje

Giuseppe Garibaldi Olaszország szerte hires tábornok volt a XIX. században. Harcolt Európán kívül Dél-Amerikában is, ezért kapta a „két világ hőse” nevet.

Giuseppe Garibaldi

Régen ettünk már, ezért elhatároztuk, hogy megesszük életünk első olasz pizzáját ebédre! Találtunk egy szimpatikus pizzériát a Garibaldin, 7 euró volt egy kisebb egész pizza egy kávé és a víz. Mivel pont hét eurót kaptunk ebédelni Valeria-tól, ezért hát miért ne?

Nagyon finom és elég drága is volt a kajánk, de megérte, ekkor ettem először igazi, 100%-os olasz paradicsomkrémet.

Emlékszem, egyik „nagy izétől” a másikig mentünk, sok-sok kitérővel. „Nagy izé” alatt épületeket értettünk, az utcákon benézve mindig találtunk valamit, ami érdekesnek tűnt. Az egyik ilyen épület a Garibaldi végén volt (lásd: térkép), oda akartunk eljutni, de minden kis merőleges utcában más és más lefényképezendő dolog volt, igy hát az 5 perces sétát kb fél óra alatt tettük meg. (1 óra, ha a kajálást is beleszámitom)

Egy hosszú utcai könyvesbolt a Garibaldin

Végre valahára egy óra után kijutottunk egy hatalmas térre, amit Piazza Castello-nak hivnak, középen a „nagy izével”, az „ős művészetek múzeumával”.

Museo Civico d'Arte Antique

Városnéző busz

Ezen kivül a királyi palota is a téren foglalt helyet, a maga aranyozott keritésével és hatalmas méretével!

A királyi palota a hozzá tartozó templommal

Lovasszobor....de valami nem oda való :P 

A királyi palota keritésének diszei

A térnek volt egy másik oldala is, hatalmas az egész!

Azután a királyi kertbe/parkba látogattunk el. Felüdülés volt a sok aszfalt után a föld és a fák árnyéka!

Miután meggyőződtünk arról, hogy ez egy marha nagy park (Giardini Reali), tovább mentünk, hogy megnézzük a Dora folyót! (Fiume Dora)

A jócskán leapadt Dora folyó

 Azt látom, hogy alapjába véve nem nagyon tartják rendben a folyókat, meg persze annyira ki volt apadva, hogy a medrében lévő kövek is kilátszottak!

Ezután a Corso Reginán tovább sétálva elérkeztünk a Piazza della Republica-ra, ahol, mint megtudtuk Európa egyik legnagyobb és leghiresebb piaca szokott lenni szombatonként, amit második látogatásunk alkalmával meg is néztünk, de erről kicsit később!

Ilyenkor már kb 5- fél 6 körül lehetett, igy hát kellően elfáradva és kimerülve az erős napsütéstől visszaballagtunk Porta Susához, ahol már Katával (az egyik magyar önkéntes, aki most Észak-Olaszországban van) és a többi önkéntessel együtt különbusszal visszamentünk Torre Pellice-be.

Második alkalommal is meglátogattuk Torinót, ezúttal mind a 40-en, augusztus 31.-től szeptember 2.-ig.

Pénteken este érkeztünk meg az Open 011 névre hallgató hostel-be, Torinó külvárosába, mondhatni gettó részére. Nem voltak kövér fekete férfiak hatalmas arannyaklánccal a nyakukban és pisztollyal a kezükben, de azért nem a legbizalomgerjesztőbb környék volt.

Nem messze volt egy Lidl és Torinó legkisebb pályaudvara, Porta Dora. Maga a hostel nem volt rossz, bár a Foresteriához képest (Torre Pellice-ben) elég ronda volt, főleg kivülről.

Elég sokat fotóztam mindenhol, de valamilyen oknál fogva nem fotóztam le, milyenek voltak a szobáink, se itt, se Torre Pellice-ben, szóval ezt kicsit sajnálom, szivesen megmutattam volna Nektek a szobákat is ahol laktunk!

Még aznap este elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy torinói bárt a belvárosban, ami a hosteltől kb 20 perc gyalogútra volt. Meg is találtuk amire vágytunk, egy kellemes kis Garibaldiről nyiló utcában van, jó zenével és bakelitkorong alakú itallappal! (remélem olvasod, Geri! :D )

Hölgyek körében :)

Az éjszakai élet Torinóban

 Utána megnéztük a Piazza Castello-t éjszaka, mondom sem kell, igy is gyönyörű!

Csoportszelfi

Panorámakép a Piazza Castello-ról, éjjel

Másnap reggel szintén svédasztalos reggelivel inditottunk, majd mindenki bement a városba, hogy körbejárjuk kicsit! Kaptunk két ex-önkéntest, Titot és egy lányt (sajnos nem emlékszem a nevére, talán Julia?) akik kisértek minket. Egyikkel sem volt gond, aranyosak, kedvesek voltak, csak az olaszokra jellemző „majd meglátjuk, ha odaérek” mentalitás hivei voltak ők is, ezt a vacsoránál tapasztaltuk meg, de csak sorjában.

Először a világ egyik legnagyobb piacát néztük meg Torinóban! Szinte minden utcát elözönlik ilyenkor az árusok, hogy a saját portékájukat rád sozzák! Eléggé nagy volt a felfordulás, néhányan csak odadobták minden rendezés nélkül a cuccaikat. Hajni szerint olyan volt, mint a Józsefvárosi piac! :D

A változatosság kedvéért bementünk megint a Piazza Castellora és ott elmondták, hogy 3-kor akinek van kedve, találkozzon itt velük és ők egy városban járkálós megoldandó feladatot J Addig mindenki mehet arra, amerre akar. Tito pedig mondta, hogy tud egy olcsó kajálós helyet, ha van kedvünk menjünk utána, igy is tettünk néhányan.

És a Piazza panoráma nappal

Megebédeltünk (persze, hogy pizzát :D ) majd kiültünk kicsit a közelben lévő egyetemhez tartozó parkba, sziesztázni. A helyen, ahol ebédeltünk pizzát és hatalmas méretű szendvicseket lehet kapni, nagyon finom volt a pizzaszeletük, jól esett. A blokkot vissza kellett vinni Valerianak, mivel igy kaptuk vissza az ebédlésre költött pénzt, de a blokk azon része, ahol az ár szerepelne, nem volt ott, le volt kopva, úgyhogy szóltunk a nőnek, hogy legyen szives ráirni, mennyit fizettünk! 50 centtel többet irt rá, és amikor szóltam neki, azt mondta: Va bene, va bene! (jól van, jól van!) Szóval később 1 euróval többet kaptam a kajáért, mivel Valeria is fölfelé kerekitett!

Itt emliteném meg a villamossal kapcsolatos infókat! Torinóban van régi fajta (de tényleg régi, nem is tudom hány éveseket lehetnek a kocsik, biztos nagyon régiek) és van új fajta villamos is, a régi a belvárosban közlekedik, nagyon hangulatos látvány!

Ezen kívül a villamos és a busz szinei nagyon hasonlóak, jelezve, hogy mind egy cég alá tartoznak!

A hid amin a Pó folyón át mentünk

Nemsokára 3 óra volt, igy hát visszamentünk a Castellora és megkaptuk a feladatokat, amik fantáziadúsak voltak, tetszettek! Csapatokra oszlottunk, 4 csapat volt összesen. Csináljunk egy ugrós képet a múzeum előtt, fotózzuk le magunkat a Pó folyóval a háttérben, játsszunk Porta Nuova elrejtett zongoráján. DE mielőtt ezekhez hozzá látnánk (19:30-ig volt időnk rá) menjünk el velük sétálni. 

A hegy a folyó túlpartjáról

Rendben, mindenki felkerekedett és meglátogattuk a Monte dei Cappuccinit, ami egy ma is működő kolostor a hegy tetején Tito szerint. Gyönyörű kilátás nyilt a hegyről és az épület is gyönyörű volt, kívül-belül!

Mi (a magyar csapat) közöltük Titoval, hogy lemennénk, mert kéne wc meg lepihennénk egyet, akkor már kb. 20 km volt a hátunk mögött, nem vicc! Kata lépésszámlálóját néztük meg. Egy kicsit sem olcsónak mondható bárba ültünk be, ittunk egy kávét és beszélgettünk, majd 19:30-ra a Porta Nuova előtti parkban találkoztunk a többiekkel.

Innen indultunk egy svédasztalos egyél amennyit birsz tipusú helyre, amihez elég nehézkesen jutottunk el! Annyit kovályogtunk, egyik utcából a másikba mentünk, visszafordultunk, eltévedtünk 40 emberrel, fáradtan, naptól kimerülten, éhesen, hogy én még olyan csodát nem láttam! :D Nem volt kellemes, de a vacsora egész jó volt. Megkérdeztem a lányt, hogy hogyan tudnánk hazajutni a legkönnyebben tömegközlekedéssel, mert enyhén szólva is fáradtak voltunk az elmúlt egy héttől, főleg a mai naptól. Azt mondta, metróval és busszal a leggyorsabb, majd elmagyarázta, merre kell mennünk, mert ő még maradna.

Van Torinónak egy metróvonala, amit volt szerencsénk kipróbálni! Annyiban különbözik a magyarországi metróktól, hogy a peron el van választva a metrókocsitól… és hogy zene szól az állomás egész területén! Én, mint naiv európai utazó, aki keveset volt más európai városokban, nagyon értékeltem ezt az apró dolgot is!

A fedett metróvágány

A metró és az opera drámai találkozása

Utána egy kis kavarodás miatt lekéstük (illetve nem szálltunk fel) a buszra, szóval gyalog, 20 perc alatt, hulla fáradtan értünk vissza a szállásra.

Összességében nem úgy képzeltük el ezt a hétvégét, mint ahogyan alakult, sokunknak hiányzott egy kis idegenvezetés a városban, szinte mindent ránk biztak és ez most az egyszer nem volt jó. A feladatok jók voltak, de nem volt energiánk megcsinálni őket az egész napos sétálgatás miatt. (26 km volt a végső eredmény) Torinó belvárosa gyönyörű, igyekeztem a lehető legtöbbet fotózni, nem bántam meg! Ezért irtam, hogy utólag egyáltalán nem bánom, hogy Hajnival előtte bent voltunk, többet láttunk a városból akkor, külön.

Vasárnap délelőtt pedig indultunk is vissza, hogy eltöltsük az utolsó két napunkat Torre Pellice-ben…

A következő részben pedig magáról az "olasz életérzés" mediterrán kis városáról, a lakhelyemről, Scicli-ről és az ide vezető utamról lesz szó! 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK…