Scicli #2 Kirándulgatások, hotellátogatás másképp, Ünnepek

Sziasztok! 

Mielőtt belevágnék, itt egy újabb muzsika! :)  Perturbazione - L'unica

A város is kezdi ünnepi hangulatban érezni magát, ezért sok helyen diszitésetek raktak ki, nagyon szépek!

Habár ide is megérkezett a tél, 15-20 fokos, napsütéses időt is kifoghatunk, ha egy kis szerencsénk van. Igy történt ez november vége felé is, amikor egy közös program keretei között elmentünk körülnézni Scicli-be, hogy – főleg a migránsok – megismerjék egy kicsit jobban a várost és kapjanak egy esélyt arra, hogy kifejezzék érzéseiket a város egyes helyei iránt (ahol sokat jártak, ahová mindig mennek, amikor szomorúak, magányra vágynak, amit először láttak, stb…)

Azok a helyek, amik kiváltanak belőlünk valamilyen érzést, gondolatot, arra az épületre (vagy akár személyre) lehetett rakni egy piros matricát. Szóval igy mentünk körbe a városban, ragasztgatva, beszélgetve, jó időben, tök jó volt! Sok új dolgot is megtudtam a srácokról, megismertem új embereket, mert ezt az egész programot Scicli-ben néhány integrációért felelős ember szervezte, és el is jöttek velünk, rendes embereknek tűntek, jól éreztük magunkat együtt!

Készitettem több képet is, amit szivesen megosztanék veletek, de van egy szabály, miszerint semmilyen online felületre nem rakhatunk fel a srácokról képeket, mivel a háború és egyéb okok miatt is kereshetik őket és igy lehet, hogy a nyomukra akadnának, szóval maximum olyan képeket rakhatunk fel, amin rajta vannak de nem látszik az arcuk, vagy nem kivehető! Ha hazaérek mindenképp szeretnék csinálni egy képnézegetős, élménybeszámolós „bulit” mindkét fél részéről!

Egyik délután, munka után elhatároztam, hogy felmegyek az egyik dombra Scicli-ben! (a város egy medencében van, körülöttünk domb dombok hátán, a legtöbb tetején egy kolostor vagy egy templom csücsül.

A felfelé vezető út

A város eléggé labirintus-szerű, elindulsz egy irányba aztán rájössz, hogy ez egy zsákutca (nincs kitéve tábla) és gyalogolhatsz vissza. Igy esett ez velem is meg, amikor elindultam a domb irányába, hogy majd én oda felmászok, egy szegényebb lakórészen lyukadtam ki. Megkérdeztem ott kettő éppen arra járó öregasszonyt, azt mondták le kell mennem vissza a főútra és a templomnál ismét fel.

még mindig felfelé megyünk... :)

Igy is tettem, elég hosszú útam volt felfelé, az első pár száz méteren még lakott, aszfaltos-betonos részen, majd a sziklából kivájt kőlépcsőn mentem tovább, egy kisebb erdőbe értem, majd megpillantottam a kolostort:

És még mindig... :)

Egy régi épület, de még most is látogatható, sajnos olyan 5 körül már nem volt nyitva, igy nem tudtam bemenni. Megfordultam, hogy megnézzem, milyen magasan vagyok és a látvány ami fogadott, lélegzetelállitó volt a számomra!

Kolostor

Habár 8 km-re van Scicli a tengertől, ilyen magasságból már látni, győnyörű! Valamiért akárhányszor megpillantom a tengert, elfog egy nagyon erős pozitiv érzés. Mivel már úgyis lemenőben volt a nap, elhatároztam, hogy megvárom a naplementét, megérte:

Képek a domb tetejéről

Feljebb egy kisebb mező fogadott, egy nagy ház kapujával, ahogy a fennsik tetején árválkodik, majd megpillantottam Scicli sziklafalát, amelynek tetéjén a San Matteo templom is nyugszik!

Felirat hozzáadása

Kb. három órát töltöttem el ezzel a kis kirándulással, de megérte, mindenképp vissza fogok menni még, remélhetőleg a többiekkel!

..és a domb legteteje, egy kis tisztás

Scicli felülről, alkonyatkor

Egyik este átmentem a német lányokhoz, hogy kicsit igyunk/beszélgessünk és szerencsére maradtam velük végig, mert nem sokkal miután a házból elstartoltunk, belebotlottunk egy társaságba, ami csupa fiúkból állt (kb. lehettek vagy 7-8an) köztük az egyik volt önkéntes is ott volt, aki ugyanott dolgozott, mint én most. Bennem bekapcsolt a „figyeld őket, mert ki tudja mit akarnak a 3 ártatlan külföldi 18 éves lánytől” ösztön, de lassan rájöttem, hogy nincs mitől tartaniuk, nagyon korrektek és rendesek voltak, a bárból mondták, hogy ők elmennek megnézni egy hotelt az egyik domb tetején Scicli mellett, mivel onnan tök jól be lehet látni fentről Scicli-t, és hogy nem akarunk-e velük menni?

Mondtuk, hogy miért ne, ezért elindultunk 3 vagy 4 (nem tudom pontosan, akkor is már ittunk eleget) kocsival Scicli belvárosából fel a dombra. Miután megérkeztünk a hotel elé, előkerült a vodkásüveg, szerintem 1-1,5 literes lehetett, jó sokat volt alkalmunk inni belőle. Azért tudtunk amúgy benézni a hotelbe, mert az egyik srác ott dolgozik és van kulcsa hozzá!

Ahogy bementünk, egy medencét láttunk meg és a gyönyörű éjféli városi fényeket. Ezután emlékszem arra, hogy a közeli citrom és mandarinfákról leszedtem pár citromot és mandarint, mivel miért ne. (ekkor már kb. a fele vodkának nyoma veszett, mindenki tök jól érezte magát, de egyikük se volt problémás, vagy aggressziv) Ezek után kezdenek homályosodni az emlékeim :D

Elmentünk (ismét kocsikkal) egy másik apartmanba, ami még szerintem nem volt befejezve teljesen, a volt önkéntes (Giovanni) gitárt, egy másik srác furulyát hozott és elkezdtek rajta játszani, mi meg próbáltunk énekelni (másnap Hanna viccesen mesélte, hogy nagyon hamisan énekeltem – akkor jónak tűnt! :D ) közben Lisát biztattam arra, hogy igyon még vodkát (amikor nálam volt az üveg) és egy olasz srácnak magyaráztam, hogy mondják magyarul azt, hogy a „A macska felmászott a fára” mivel kiváncsi volt a magyar nyelvre.

Mondták, hogy milyen jó, hogy ennyit birok piálni, én meg élveztem, hogy végre van egy igazán jó társaság és némi tömény is, amit ihatunk.

Közben teljesen megnyugodtam (és berúgtam) és már nem figyeltem annyira a lányokra, az volt a következő emlékem, hogy mindenki megy ki a balkonra, mert Nora hányt, aztán egy slaggal (most, hogy belegondolok, miért volt a balkonon slag?) lemosták az erkélyt.

Ezután elhatározták, hogy visszamegyünk, mert Nora nincsen jól, szóval visszavittek minket a házunkhoz kocsival, ekkor már fent volt a Nap, 5:45 körül volt.  Ez igy pár órának tűnhet, ahogy leirtam, de Lisáék házát kb este 10-kor hagytuk el, haza pedig majdnem reggel 6ra értünk vissza, 8 órát voltunk el!

Az egyik legjobb estém volt!

És egy marokkói sráccal megbeszéltük, hogy másnap (szombaton) biciklizni megyünk egy másik várost megnézni! Szóval 6kor elaludtam, majd 12-kor felkeltem és kb 1 és 2 óra között elindultunk Marine di Ragusa-ba, Ottman-al.

Róla tudni kell, hogy ő is menekült, de már 2 éve itt van Olaszországban és úgy tűnik itt is fog élni, jól beszéli az olaszt is, az első pillanattól kezdve korrekt és rendes velünk. Szóval ketten nekivágtunk egy nagyon kellemes decemberi napon (aznap hét ágra sütött a nap és a szél sem fújt, ezért mozgás közben kb. 20 foknak lehetett érezni) Biciklivel mentünk és kb 10-15 km-re volt a kisváros, szóval oda és vissza megtettünk kb 20-30 km-t.

úton a cél felé

Plaja Grande

Oda kellett figyelni a közlekedésnél, mert az olaszok sokkal lazábban veszik a KRESZ-szabályokat, sokszor nem indexelnek, középen vagy túl gyorsan mennek, spontán megálnak valahol (köszönni a barátoknak pl.) akár a város kellős közepén is! Szóval elindultunk 1 és 2 óra között, a tenger mentén bicikliztünk, megnéztünk egy Plaja Grande nevű igazán kicsi „falut” (pár utcával a tenger mellett üdülőrész-hangulata van) majd eljutottunk Marine Di Ragusa-ba! 

Marine Di Ragusa

Amennyit láttam belőle, egy kisebb városka a tenger mellett, szép kikötővel. A kikötőben nézegettük a hajókat, ez azért volt érdekes mert a legtőbb hajón rajta van, hogy honnan jött. Volt köztük brit és svéd is! Aztán megnéztük a halászokat, amint pakolják ki a hajóból a fogást és elindultunk visszafelé! A visszaút nehezebb volt, mivel sokat kellett felfelé menni, de 6 óra magasságában visszaérkeztünk! Meg kell mondjam, jó kis kirándulás volt, tervezünk még menni és a következőre Hanna is szeretne jönni!

Marine di Ragusa főtér

és a kikötő!

A decemberi hónapban kétszer jártam Modica-ban, a háromemeletes, kb 10km-re fekvő nagyobb lakosságú városban. Azért irom, hogy „háromemeletes” mert Modica egy domboldalba épült és vannak olyan részek, ahová nem tudtak épitkezni, igy szerpentinutak kötik össze a három városrészt. Én mindkét alkalommal Modica Bassa-ban voltam (Alsó Modica), egyszer a srácokkal egy napközis házban focizni, egyszer pedig a Modica csokinapok alkalmából!

Csokiszobrász

Modica hires a csokijáról, olyan mint nekünk Szerencs. Szóval útrakeltünk (asszem 12-en voltunk Gerardoval és a lányokkal-srácokkal) egyik hétvégén, hogy tegyünk egy kört Modica-ban! Ekkor volt először alkalmam szemügyre venni a várost, mivel amikor focizni voltunk, nem mentünk be a város központjába és az eső is esett. Nagyobb, mint Scicli (kb. 50.000 lakos) és van néhány igazán szép épület, amit érdemes volt megnézni!

Modica

Voltak utcazenészek is, mármint ilyen felvonulós, mozgós kiszerelésben, többen is.

Utcazenészek

Bementünk egy „csokimúzeumba” ahol láthattuk, hogyan faragnak ki csokiból szobrokat! Ja és egy kis Fiatot is megcsináltak csokiból!

Beni és a Csokifiat

Nekem annyira nem izlik a csokijuk, olyan mintha kristálycukrot raktak volna bele, ami abban a formában meg is maradt a csokiban, nagyon érezni benne a cukrot, jobban mint a kakaót. Kaptunk mindannyian egyet Gerardotól, majd elmentünk kávézni egyet. (ki tejet, ki cappuchinot, ki kávét kért)

Sajnálom, hogy nem tudom felrakni az itt készült képeket a fiúkról-lányokról, mivel jók lettek J De otthon mindenképp megmutatom Nektek!

Volt egy karácsonyi kirakodóvásár a casa-ban, ahol dolgozom. Mindenki (gondolom aki előzetesen leegyeztette) bejöhetett és a tágas hall-ban kirakhatott magának egy asztalt és kipakolhatott rá. Az érdeklődők pedig bejöhettek megnézni, vásárolni.

A vásár

Mi sütit sütöttünk és azt próbáltuk eladni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. :D Ez volt a „fehér éj” napján, amikor minden üzlet éjfélig nyitva tartott.

És lassan eljött Karácsony napja! Ugye, én úgy döntöttem, hogy több okból is itt töltöm a Karácsonyt, a többiek sajnálták, hogy nem láthatnak, mivel amikor még kijöttem, úgy gondoltam, mindenképp hazalátogatok Karácsonyra! Karácsony napján nappal 18 fok volt, napsütéses, tök jó idővel, elég fura volt igy a karácsonyra készülni és (főleg amiatt is, hogy a fiatalok nagyrésze muzulmán) nem is volt olyan ünnepi hangulat, mint ami általában jellemző szokott lenni a Karácsonyra. Igaz, együtt főztünk mind az öten a háznak (Noráék tepss krumplit és almás desszertet, mi gulyáslevest) ami egy nagyon pozitiv élmény volt számunkra,

Gulyáslevesünk :)

Viszont a vacsora együtt, lent a hallban sem volt olyan meghitt, amint végeztünk, mindenki ment pihenni és utána semi volt semmi érdekes. Én adtam az önkénteseknek 1-1 ajándékot, aminek a legtöbben örültek, ez jó volt, és utána elindultunk a Lisáék házába, hogy igyunk egy kis házilag készült forralt bort és együnk egy kis csokit, sütit miközben hallgattuk a karácsonyi zenéket.

A csapat karácsony este

Az érdekes az volt, hogy amikor elindultunk a ház felé, szinte SENKI nem volt az utcákon, mivel mindenki a családjával volt (nagyon szokatlan és vicces volt nekem, mivel mindig, még a legnagyobb hidegben is és a hét minden napján vannak kint valamennyien az utcán) úgyhogy készitettem is néhány fotót erről!

Az üres Scicli

És elég gyorsan eltelt az a pár nap és máris szilveszter napja volt! Elötte is és utána is voltak petárdázások, majd egy kis tüzijáték is volt éjfélkor, két helyről, ami ahhoz képest, hogy egy kisváros vagyunk, nem rossz!  Aznap este egy bulit tartottunk.

A srácok afrikai kajákat főztek! Volt vagy 6-7 féle kaja amiből svédasztalszerűen tudtál mindent összeválogatni, nagyon tetszett és izlett! (mindent végigkóstoltam, kivéve a paradicsomos lében áztatott tököt) Ezen kívül voltak a városból belátogató emberek, rokonok, vagy a templomból ismerősök… mindenki hozott valami finomat!

Egy része a kajának

Ezen kívül egy 50en éves DJ is volt! Nagyon fura és vicces látvány volt, de egyáltalán nem kevert rossz zenéket, az ő generációjában felkapott zenéket nyomta, nekem tetszett!

Volt kaja, pia, DJ, tánc és éjféli visszaszámlálás is, nem lehet okom panaszkodni :D Ittunk grappát és rosé bort is együtt az operátorokkal, nagyon hálásak voltak, hogy adtunk nekik.  Volt egy olyan érzésem viszont, hogy nem engedhetem el magam teljesen, hiszen tulajdonképpen a munkahelyemen buliztunk, mindenkivel, akivel dolgozok, és ebből a szempontból jobb, amikor a barátaimmal ünneplünk.

Szóval igy jött el a 2017-es év, egy egészen egyedi szilveszter estém volt, úgyhogy itt is mindenkinek Boldog Újévet Kivánok!

Aztán egy utazási irodában megvettük a buszjegyet Modicából Firenzébe, és a repülőjegyet is vissza Firenzéből Catania-ba, ugyanis január 28.-án utazunk a féléves szemináriumra, ami Firenzében lesz!

Úgyhogy a következő részben szeretnék Nektek erről az élményemről, és a januárban velem történt dolgokról mesélni!

És végül én, Mauro szemüvegével, még szakállal :D

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK